2013. november 13., szerda

Az úgynevezett "HszinCsiang Ujgur Autonóm Tartomány"

[A Falchbarth-műhely 2011-től autonómia-kutatásokat folytat. Az alábbi tanulmányt e sorozat részeként közöljük. Az Ujgur autonómia elemzését készítették: Orosz Melinda, Bíró Eszter, Andriasik Szilvia.]

1. Általános bemutatás

Kína északnyugati régiójában található HszinCsiang-Ujgur Autonóm Tartomány (jelentése Újhatárterület). Északon Oroszország, Mongólia, keleten Kína, délen Tibet, nyugaton India (Kasmír), Afganisztán, Tádzsikisztán, Kirgizisztán és Kazahsztán határolja. Kína 5 autonóm tartományából az egyik. Ezek a következők: Kuanghszi, Belső-Mongólia (Nei Menggu), Ninghszia, Tibet (Xizang) illetve maga az Ujgur Autonóm Terület. Székhelye Ürümcsi, 14 prefektúrából áll, 88 megyéből, 1005 járási szintből. A térség teljes területe eléri a 1 660 000 négyzetkilométert is.[1]
A tartományt, a Kínában élő egyik legnagyobb muszlim közösség, az ujgurok alkotják több más kisebb lélekszámú nemzetiséggel együtt. Pekingi adatok szerint lakosságuk 8,39 millióra tehető. A terület fokozatosan vált értékes területté a benne rejlő stratégiai lehetőségek kiaknázása miatt. Gazdasági szempontból is magas prioritású területnek számít, hiszen a tartomány területén több mint 200 féle ásványkincs található, többek között Kína szénkészletének 40 százaléka. Ez a terület választja el Kínát a muzulmán Közép-Ázsiától, és köti össze a közép-ázsiai földgáz és kőolaj lelőhelyekkel.[2]
A kínai állam és az ujgur nép között mély törésvonalak húzódnak, és a kapcsolatukban egyre fokozódó feszültség figyelhető meg. Amit elsősorban, az ujgurok népesedési problémái, valamint a rohamos betelepítések (elkínaiasítás) illetve a vallásszabadság korlátozása okoz.[3] Az intézkedések mögött kirajzolódnak a kínai vezetés világos céljai, vagyis az ujgur függetlenségi törekvések csírájában való elfojtása. A program sikerességét igazolja, hogy a tartomány lakossága mára több mint 50%-ban kínai.
 Biztonságpolitikai szempontból is forró pontnak tekinthető a tartomány, hiszen a 80-90-es évektől kezdődően megindult az iszlamista kötődésű ujgur szeparatizmus terjedése. Ez egyrészt  ronthatja Kína tekintélyét és  biztonságpolitikai megítélését mind bel- ill. külpolitikai ügyleteiben, másrészt pedig egy további okot ad az ujgur kirekesztés folytatására. Az ujgur kérdés így egy összetett probléma, melynek gyökerei több szálon futnak.

2. Megelevenedő történelem

Az ujgurok egyik ága korábbi birodalmuk szétbomlása után 840-ben Kelet-Turkesztánban (mai nevén HszinCsiang) telepedtek le. Ez a terület a híres Selyemút révén már az ókorban is fontos kereskedelmi csomópont volt. Kelet-Turkesztán ugyanakkor több mint ezer éven át szabad állam volt.[4]
A megszálló kínai csapatok először 1759-ben érkeztek Kelet-Turkesztánba, így a terület viszonylag későn integrálódott a Kínai Birodalomba, amit a tartomány neve is jelképez (Újhatárterület). Az új terület birodalomba való beolvasztása nehezen zajlott, több lázadás is végbement az 1860-as évekig. Majd 1864-ben sikerül a kínai csapatokat kiűzni a területről és kikiáltja Kelet-Turkesztán a függetlenségét, amelyet többek között Nagy Britannia és Oroszország is elismer. A kínaiak azonban 1876-ban végleg annektálják a tartományt. A 20. században két újabb elszakadási kísérletük volt: 1933-ban és 1944-ben, amely egészen 5 évig tartott. Ezután 1955-ben sikerül elnyernie az autonómiába sorolás rangját, így hivatalos neve HszinCsiang Ujgur Autonóm Tartomány lesz. A 70-es évektől megerősödnek mind a szeparatista mind a békepárti mozgalmak. Minimális célkitűzésként fogalmazzák meg az emberi és kisebbségi jogok biztosítását, az el kínaiasítás megállítását.[5]

3. Gazdasági jellemzők

Az ujgur népesség nagy része vidéken él és főként mezőgazdasággal foglalkozik A művelésre alkalmas területeken gyapotot, kölest krumplit rizst és gyümölcsöt termesztenek. A tartomány gazdag erőforrásokban; 122 féle ásványkincs található meg, többek között olaj, földgáz, szén, ólom, cink és arany. Az elmúlt időszakban 6 jelentős olajmezőt tártak fel, amely feltételezések szerint 30 évre elegendő energiahordozót jelent Kína számára. Ezért Kína első számú tervei közé tartozik a terület nyersanyagforrásainak kiaknázása. Az elmúlt években emellett nagymértékű infrastrukturális fejlesztések indultak meg, köztük a vasút és közúti hálózat fejlesztése, illetve öntözőrendszerek kiépítése.
Az egyik legjelentősebb beruházásnak a 4000 km-es csővezeték kiépítése számít, amely a Tamir-medencét köti össze Sanghaj városával, ami megoldja az ország olaj és földgáz ellátását. A kínai állam fejlesztési programjainak hatására a tartomány GDP-je évről évre nő. 150 milliárd jüan/ évről fokozatosan emelkedett; 2006-ban 304,5, milliárd, 2007-ben 352,3 milliárd jüanra növekedett a GDP értéke. A 11. ötéves terv részeként, HszinCsiang kormánya az információs technológia, a biotechnológia, az energiaipar valamint a környezetvédelem meghonosítását tervezi a tartományban, amely még versenyképesebbé teszi a tartományt Kína többi régiójával szemben.

3.1. Ipar

A tartomány jelentős mezőgazdasági területtel rendelkezik, ezért 2007-ben a primer szektor részesedése a GDP-ből stabilan 20 %-os, ezzel szemben a szekunder és a tercier szektor aránya közel egyenlő arányban oszlik meg. Hasonló példát láthatunk, akár egy európai ország szektorait tekintve. Karamaj, Ürümcsi, Bajangol városai számítanak a legnagyobb ipari központoknak a tartományban, a teljes ipari termelés 70,5%-át itt állítják elő. A gazdasági motor alapját az olaj, a petrokémia, az élelmiszer- és textilipar jelenti a tartomány számára. Ezek mellett azonban a nehézipar vált húzóágazattá és jelenti a hosszú távú fejlődés alapját. (2007-ben ez a régió ipari termelésének 86,4%-át jelentette.) Még ma is az állami tulajdonban lévő vállalatok és gazdaságok képezik az ipari termelés közel egészét, azonban a magánszektor fokozatos növekedése figyelhető meg.

3.2. Nemzetközi kereskedelem és működő tőkeáramlás

A tartomány felvevő piacát elsősorban közép-ázsiai országok teszik ki köztük, Kazahsztán, Kirgizisztán, Pakisztán, Azerbajdzsán és Oroszország. A legfőbb export termékeket a paradicsom, a pamut, a cipők és a televízió alkatrészek jelentik. A tartomány alapvetően nem szorul importra, az átlagosan import áruként behozott termékek a következők: hengerelt acél, nyersolaj, műtrágya, amelyek Kazahsztánból, Oroszországból és az USA-ból származnak. Fontos a határ menti kereskedelem, amelyből jelentős bevételi forrásokra tesz szert a tartomány, 2007-ben elérte a 9,4 milliárd dollárt, ami a tartomány kereskedelmének közel 70%-át jelenti.
A működő tőkeáramlás (Foreign Direct Investment) értéke alacsonynak mondható a tartományban, főként a gyér lakosság és az alulfejlett közlekedési hálózat miatt. A beruházások nagy része Hong Kong-ból érkezik (34%), míg a fennmaradó rész a volt szovjet utódállamokból (20,3%) valamint Ausztráliából (2,5%).

4. Kínai kisebbségpolitika a törvény és valóság tükrében

4.1. Az írott szó ereje?
A terület népességi összetételét tekintve 45% ujgur, 41% han, 7% kazah, 0,9% kirgiz és 0,8 % mongol. A lakosság gyarapszik és fiatalodik; 2000-ben a lakosság közel 70%-a tartozott a 15-64 év közöttiek csoportjába. Az Ujgur Autonóm Tartomány és a Kínai Népköztársaság között feszülő ellentéteket nem érthetjük meg pusztán statisztikai adatok alapján; a kínai kisebbségpolitikát kell górcső alá vennünk. Az autonómia jogi hátterét tekintve nemzetközi síkon elsősorban az ENSZ Alapokmányból indulhatunk ki, melynek Kína maga is részese. A dokumentum célul tűzi ki a népek önrendelkezéshez való jogát illetve az emberi jogok érvényesülését.[6] Emellett a kínai alkotmány cikkei alapján is az állam köteles biztosítani a különböző etnikai csoportok közötti egyenlőséget és egységet. Az alkotmány 4. cikke (Constitution of the People’s Republic of China) rendelkezik az etnikai csoportok elleni diszkrimináció teljes tilalmáról illetve minden kisebbségnek megadja a jogot saját nyelvének, szokásának és hagyományának megőrzésére.[7] A Kínai Államtanács által, 1952-ben életre hívott Kisebbségek Jogegyenlőségét Garantáló Államtanácsi Rendelet (Decision of the State Council Regarding the Guarantee of the Equality of Rights of Minorities Living in Dispersed Communities) egyértelműen hangsúlyozza a gondolati, vallás-, gyülekezési és mozgásszabadságot minden etnikum tekintetében.[8] A kisebbségi autonómiák jogi státuszát végül az 1984-re datálható, Etnikai Területek Autonómiájáról szóló Törvény (Law of the People's Republic of China on the Autonomy of Ethnic Areas) is garantálja, mintegy a fentebb említett jogkörök hivatalos megerősítéseként.[9] Emellett mindegyik autonómiának meg van a saját elnöke illetve alelnöke, akiket a területi autonómiát gyakorló nemzetiséghez tartozó állampolgárok közül választanak.
Az autonóm térségek népi kongresszusának jogában áll megfogalmazni a helyi kisebbségek politikai, gazdasági és kulturális jellemzőinek előírását. Ezeket a szabályokat kell benyújtani az említett bizottságának jóváhagyás miatt, mielőtt azok hatályba lépnek. A Nemzeti Népi Kongresszus Állandó Bizottságnak hatásköre van törölni azokat az állami szintű ügynökségek, autonóm régiók vagy önkormányzatok által megszövegezett helyi törvényeket és rendeleteket, amely ellentétben állnak az Alkotmánnyal vagy más törvénnyel illetve közigazgatási rendeletekkel.[10] Etnikai autonóm térségeken autonóm ügynökségek működnek, amelyek mint helyi államhatalmi szervek saját szintjükön működnek és meghatározott feladataik és hatásköreik vannak. A helyi hatóságokat felhatalmazza a törvény saját erőforrásaik ésszerű keretek között történő kiaknázására.[11] Törvényben lefektetett továbbá az is, hogy az állam köteles pénzügyileg, anyagilag és műszakilag támogatni a nemzeti kisebbségek gazdasági, társadalmi és kulturális fejlődését, valamint ösztönözni az autonóm területeket abban, hogy saját nemzetiségük soraiból megfelelő számú szakembert képezzenek ki. Az etnikai autonóm terület finanszírozása egyrészt saját forrásokból másrészt állami támogatásból tevődik össze. E térségek szomszédos külföldi országokban is kialakíthatnak határokon átnyúló kereskedelmet az Államtanács jóváhagyásával.[12]
A nyelvi sokszínűség jegyében a nemzeti kisebbségek lakta helységekben, az ott élő etnikumok számától függően két-, három- vagy többnyelvű helységnév- és útjelző táblák láthatók, és a többségben levő nemzetiség nyelvén írott felirat az elsődleges.
Tehát a törvényben lefektetett normák alapján Kína megfelelne a nemzetközi emberi jogi illetve kisebbségvédelmi előírásoknak. Ugyanakkor a valóság sajnos egy egészen más kisebbségpolitikát tár a szemünk elé.

4.2.Vérbe fojtott küzdelem az igazságért

Az ujgur konfliktust ugyanakkor az Indiai Védelmi Szemle (Indian Defence Review) által közreadott tanulmány szerint tulajdonképpen két dimenzió mentén lehet értelmezni. Az első az etnikai dimenzió, ugyanis Kína a hanok folyamatos betelepítésével próbálja „változtatni” a kisebbségi arányokat. Míg 1949-ben az ujgurok aránya a térségben 80 százalék volt, addig ez az arány napjainkban, ahogy korábban már említettük összesen alig 45 százalékot ér el. A hanok aránya viszont ugyanebben az időintervallumban 10 százalékról a négyszeresére nőtt[13] és az ujgur fővárosban, Urumcsiban a 75 százalékot is meghaladják a legújabb népszámlálási adatok szerint.[14] Az ujgurok szerint a kínai népesedés politika egyértelműen ellenük irányul. Források alapján több ujgur nőn végeztek kényszerabortuszt. (1998-ban „Megszülettünk” címmel rendeztek demonstrációt, amit keményen levertek kínai hatóságok, a mozgalom vezetőjét pedig később kivégezték.[15])
A konfliktus másik tengelye a vallási kérdés mentén húzódik. A vallásszabadság többszöri megerősítése ellenére, Kína a „modernizáció jegyében” próbál egyre több mecsetet bezárni illetve az iszlám vallás motívumait hangsúlyozó épülettervek gyakran nem kapnak építési engedélyt. Végül a Szaúd-Arábiába kiadott vízumok számát folyamatosan csökkentik, gátat gördítve az évente esedékes mekkai zarándoklat elé.[16] Ez a probléma ráadásul a térség lakosságának legalább 60 százalékát érinti, hiszen az autonómiában jelen lévő, szomszédos ázsiai országokból bevándorolt kisebbségi csoportok közül is többen muszlim vallásúak.
Főleg a fent említett két okra lehet visszavezetni az ujgur ellenállás gyökereit, mely életre hívta a függetlenségi mozgalom újbóli fellángolását is.[17] A folyamatos összetűzések, mint a ’90-es években, Baren városában kirobbant zavargások leverése vagy a Lopnor térségében végrehajtott nukleáris robbantások okozta sugárbetegségek két irányvonal mentén indították meg az ellenállási törekvéseket. Egyfelől radikalizált egyes helyi csoportokat, mint például a Kelet-Turkesztáni Iszlám Mozgalmat, akik a táliboktól és az Al-Kaidától várták helyzetük megoldását. Másfelől viszont megfigyelhető a békepártiak mozgalma is, akik viszont inkább a kérdés nemzetközi szintre való emelésével küzdenek legalább a kisebbségi jogok megvalósulásáért. A leginkább említésre méltó szervezet a 2004-ben, Münchenben Erkin Apltekin vezetésével megalapított Ujgur Világkongresszus illetve az ujgur származású Rebiya Kadeer asszony személye, akit megbékélésre buzdító beszédeiért és mozgalmáért béke-Nobeldíjra is jelöltek.
 A legnagyobb problémát ugyanakkor az okozza, hogy bár az Ujgur Világkongresszus is elhatárolja magát az erőszakos cselekményektől, Kína a 2001 szeptemberében történt terrortámadás óta minden ujgurok ellen irányuló elnyomó intézkedést a terrorizmus elleni harccal magyaráz.[18] Kína így kijátszotta a terrorista kártyát és ellenségének tűnteti fel az ujgur ellenállási mozgalmakat. Ezzel saját eszközévé teszi a terrorizmus elleni harcot az ujgur szeparatizmus megfékezéséhez. 2005-ben Luon Gan kínai-biztonságpolitikus a legfontosabb problémagócnak nevezte az ujgur kérdést, ezzel is alátámasztva Kína célkitűzését miszerint első számú prioritás az ujgur ellenállás megfékezése.

Kultúra

A nehézségek és konfliktusok ellenére a térség ugyanakkor bővelkedik a kulturális kincsekben. A 19. század utolsó éveiben, és a 20. század első évtizedeiben a Kelet- Turkesztáni régióban a tudományos és régészeti expedíciók által számos barlang, templom, kolostor, falfestmények, könyvek és dokumentumok lettek felfedezve. Az amerikai, japán és európai felfedezőket is lenyűgözték az ott talált kincsek, és jelentéseikben hamarosan felkeltették a világ minden tájáról a közönség érdeklődését.
Az ujgur kultúra emlékeit számos jelentős múzeumban meg lehet tekinteni, mint például Berlinben, Londonban, Párizsban, Tokióban, Szentpéterváron és Új-Delhiben is. A felfedezett kéziratok és dokumentumok egy igen magas fokú civilizált népet mutatnak, kínai források szerint az ujgurok híres gyógyítók voltak, egyes elméletek szerint az akupunktúrát nem is a kínaiak, hanem ők fedezték fel. Jártasak voltak az építészetben, a művészetekben és a zenében is. Az írásbeliségük annyira magas szintű volt, hogy még a legegyszerűbb foglalkozású ember is tudott írni és olvasni, sőt az ujgurok már  évszázadokkal Gutenberg előtt ismerték a könyvnyomtatást.[19]
A Duna televízió által készített videó riportban elhangzott, ami még számunkra érdekes lehet az, hogy a nomád népek közül egyedül a magyarokat tekintik rokonaiknak. Mint tudjuk, az ujgurok eredetileg Mongóliában éltek, elődeik tagjai lehettek a hunok által ismert törzsszövetségnek. Hoppál Mihály akadémikus, az MTA doktora szerint, ezt a helyiek is igazolják, az ujgur falu lakói egymás után sorolják az általunk is ismert szavakat, mint például szakáll, bicska, dob, még a menyasszonyi láda díszítése is egyezik a magyarokéval.

Irodalomjegyzék


Elsődleges források:


Másodlagos források:




[2] Bernát Péter: Az ujgur kérdés és ami mögötte van, Nemzet és Biztonság, 2008. április
http://www.nemzetesbiztonsag.hu/letoltes.php?letolt=41
[3] A dolgozat további részében részletesen kifejtjük a kínai kisebbségpolitika és az ujgur ellenállási mozgalom között feszölő ellentéteket.
[5] History and Development of Xinjiang
http://news.xinhuanet.com/zhengfu/2003-06/12/content_916306.htm (letöltés ideje: 2012. 11.25)                                   
[6] Fontos ugyanakkor megjegyezni, hogy mind a népek önrendelkezési joga illetve az állami szuverenitás sérthetetlensége kógens erejű normák a nemzetközi jogban. Összeütközésük elkerülésére egyes nemzetközi jogászok azt az elvet követik, hogy a népek csak egyszer élhetnek ezzel a joggal, ha függetlenséget akarnak elérni és azt követően az állam területi sérthetetlenségének elve a domináló elv. Éppen ezért a mai napig vitatott, hogy a Föld autonómiái illetve kisebbségei, köztük az Ujgur Autonóm Tartomány is élhet-e ezzel a jogával az elszakadás tekintetében. (Kemenszky Ágnes: Konfliktusok a poszt-bipoláris világban, előadássorozat; Budapesti Corvinus Egyetem, 2010. őszi szemeszter)
[7] Article 4 of the Constitution of the People’s Republic of China (http://www.npc.gov.cn/englishnpc/Constitution/node_2825.htm, letöltés: 2012.11.25.)
[8] Decision of the State Council Regarding the Guarantee of the Equality of Rights of Minorities Living in Dispersed Communities; (http://www.cecc.gov/pages/roundtables/041105/ProtectionofRights.pdf?PHPSESSID=e34e6e45b560a2d2c5da6513b060db79; letöltés: 2012.11.25.)
[9] A törvény, mely tulajdonképpen a kínai kisebbségpolitika jogi alapjául szolgál, szintén rendelkezik a diszkrimináció minden formájának tiltásáról, a kultúra, vallás, szokások megőrzésének lehetőségéről, mely magában foglalja a kisebbségi irodalom terjesztését, újságok, filmek szabad forgalmazását, a történelmi ereklyék megőrzését. (Law of the People's Republic of China on the Autonomy of Ethnic Areas; http://www.novexcn.com/regional_nation_autonomy.html, letöltés: 2012.11.25.)
[10] Constitution of the People’s Republic of China
[11] Governance, p: 39 (http://library.uoregon.edu/ec/e-asia/read/ethnic-china.pdf; letöltés: 2012.11.26.)
[12] http://www.cecc.gov/pages/virtualAcad/index.phpd?showsingle=9507 The People's Republic of China Regional Ethnic Autonomy Law (Chinese and English Text)
[13] Ethnic, Religious Discrimination in China Cause Xinjiang Unrest; Indian Defence Review
Friday, August 21, 2009; http://www.biyokulule.com/view_content.php?articleid=2100, letöltés: 2012.11.25.)
[14] BBC Regions and territories: Xinjiang; http://news.bbc.co.uk/2/hi/asia-pacific/country_profiles/8152132.stm, letöltés: 2012.11.25.)
[15] Economic profile of Xinjiang; (http://info.hktdc.com/mktprof/china/xinjiang.htm; letöltés ideje: 2012. 11.25)                                   
[16] Ethnic, Religious Discrimination in China Cause Xinjiang Unrest; Indian Defence Review
Friday, August 21, 2009; http://www.biyokulule.com/view_content.php?articleid=2100, letöltés: 2012.11.25.)
[17] A függetlenség gondolata ugyanakkor nem új keletű. Már a 19. századtól több elszakadási kísérlet is történt a független Kelet-Turkesztán kikiáltásával. Némelykor több évig is képes volt a térség függetlenedni Kínától, ám a szomszédos óriás végül minden esetben sikerre vitte az annexiót. (Bernát Péter: az ujgur kérdés és ami mögötte van, Nemzet és Biztonság, 2008. április)
[18] Az Egyesült Államok éppen emiatt többször felszólítatta az ázsiai óriást, hogy a békés eszközökkel küzdő ujgur mozgalmakat ne nyilvánítsa terrorszervezetnek. Az USA ennek jegyében például évente 75 ezer amerikai dollár mértékben nyújt anyagi támogatást az amerikai Ujgurok Egyesületének. (Bernát Péter: Az ujgur kérdés és ami mögötte van, Nemzet és Biztonság, 2008. áprilisi szám; 30-37. oldal)
[19] A brief introduction to Uyghur culture. (http://www.uyghurensemble.co.uk/en-html/uy-culture.html; letöltés: 2012.11.26.)
Bejegyezte: dátum:
Címkék: ,

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Feliratkozás: Megjegyzések küldése (Atom)