I. A terület bemutatása
A mind Írországtól, Skóciától és Angliától egyenlő
távolságra fekvő[1] Man-sziget Neptunus helyi
megfelelőjéről, Mannanan[2]-ról
kapta nevét. Az 572 km2 területtel, 84 497 fős lakossággal és saját pénznemmel rendelkező szigeten az első
közösségek 4-5 ezer évvel ezelőtt jelentek meg. A későbbi kelta, ír, majd viking[3]
hódítást követően skót, majd angol befolyás alá került.
Elhelyezkedésének köszönhetően már a kezdeti időktől
virágzott a csempészet[4],
amelynek felszámolására 1765-ben a brit parlament megvásárolta akkori
tulajdonosától a szigetet, szigorú szabályrendszert vezettek be, melynek
hatására átmenetileg eltűnt a legálisan vagy illegálisan működő vállalkozó
réteg.
A sziget autonómiája sokáig
bizonytalannak látszott. A brit fennhatóság 1765-től megszüntette a saját
ügyekben való kvázi önállóság korábbi státuszát, így a vámok, az adók, a postai
szolgáltatások, a kikötői felügyelet és a bíróságok is az angol
belügyminisztérium irányítása alá kerültek. Az autonómia visszanyeréséhez
vezető úton az első áttörést 1947 jelentette, amikor a Tynwald[5]
visszavásárolhatta azon területeket, amelyeket 1826-1828-ban a lordok eladtak
Nagy-Britanniának. Következő lépés 1958-ban következett, amikor az angol parlament
elfogadta az „Isle of Man Act”-et, amelynek eredményeként a pénzügyek, a helyi
költségvetés és a kikötők felügyelete a sziget hatáskörébe került. A védelem és
a külügyek közös területekké váltak, ugyanakkor a brit uralkodó továbbra is a
Man-sziget lordja maradt. Ezt a törvényt 1979-ben hatályon kívül helyezték és
egy új „Isle of Man Act” lépett a helyébe.[6]
Az uralkodót képviselő helyettes kormányzó jogköre folyamatosan csökkent, végül
egy későbbi igazgatási, kormányzati reform névlegessé tette e pozíciót.[7]
II. A sziget gazdasága
A Man-sziget mindig is törekedett
arra, hogy sem közigazgatásilag, sem gazdaságilag ne legyen függő helyzetben
Nagy-Britanniától. Ez a függetlenség a mai napig meghatározóan jellemzi a
területet.
Az 1800-as évekig a sziget
gazdaságát a halászat és a mezőgazdaság határozta meg, amely főként az itt
lakók önellátását szolgálta. Ezt közvetítő kereskedelemből származó bevétel
egészítette ki. A XIX. századtól kezdve a gazdaságban komoly változások
következtek be: elsőként az új termelési módok alkalmazása és a mezőgazdasági
területek kiterjesztése, majd a réz-, az ólom- és az ezüstbányászat felfutása
nyújtott elmozdulási lehetőséget. A XIX. század közepétől a megközelíthetőség
és az elérhetőség folyamatosan javulni kezdett, így az idegenforgalom is
lehetőségként jelent meg a sziget gazdasági javulásában.[8]
A XX. században a mezőgazdaság és a halászat komoly
mértékben hanyatlani kezdett – és bár saját méretüknek megfelelően nagyszámú állatállomány
jellemzi a területet –, már nem tudtak érdemben jelen lenni a nemzetközi
versenyben. Az idegenforgalom pedig a
mediterrán konkurenciával találta magát szemben (bár még így is évente csaknem
1 millió turista látogatja a Man-szigetet).
A kiesett bevételeket strukturális és kormányzati
beavatkozásoknak köszönhetően a pénzügyi szektor pótolta. A fentebb már
említett önálló berendezkedésnek köszönhetően több adónem átalakításával, új
adókulcsok bevezetésével az Egyesült Királyságtól merőben eltérően, kedvezőbb
feltételeket biztosított a sziget a potenciális befektetőknek. Ennek hatására
egyre több bank és pénzügyi szolgáltató vállalkozás indította be tevékenységét,
vagy költözött át a Man-szigetre. A GDP igen magas hányadát (40%) az offshore
pénzügyekből származó bevételek adják - 68 bank, 192 biztosítótársasság és
42 000 bejegyzett cég (1998-as adat).
Ez a jelenség együtt járt az életszínvonal jelentős
javulásával is, valamint egyre komolyabb bevándorlás volt tapasztalható.
A sziget stratégiai pozícióját
mutatja az is, hogy míg az Egyesült Királyság 1973-ban csatlakozott az Európai
Közösséghez, a Man-sziget a kívül maradás mellett döntött[9],
de különböző egyezmények rendszerével szabályozott kapcsolatban áll az Unióval.
A legfontosabb az 1972-es csatlakozási szerződés harmadik jegyzőkönyve, mely
alapján a Man-sziget tagja a vámközösségnek, követi a közös vámtarifarendszert,
valamint a mezőgazdasági importból származó lefölözések és az áruk szabad
mozgását biztosító mechanizmusok rendszerét.
III. A sziget közigazgatása[10]
A Man-sziget önálló közigazgatással rendelkezik, a
nemzetközi kapcsolatokban képviseletet ellátó Egyesült Királyság részére
évenkénti hozzájárulást fizet. Emellett saját vám- és bevándorlási felelőssége
is van.
A brit koronafüggőségek kapcsolattartásában fontos szerepet
játszik a Brit-Ír
Tanács, amelynek feladata, hogy koordinálja és előmozdítsa a Brit-szigetek
régiói közötti szorosabb együttműködést.
Végrehajtó hatalom
A sziget államfője (Lord of Mann) 1765-től gyakorlatilag
a királynő. A brit korona képviselője az általa öt évre kinevezett kormányzó (Lieutenant
Governor). Hatalma korlátozott, jogkörének egy részét folyamatosan a
sziget kormánya vette át.
A sziget kormánya (Reiltys Ellan Vannin) a végrehajtó
hatalom letéteményese, vezetője a kormányfő (Ard-choylargh), akit a
parlamenti választásokat követően az országgyűlés (Tynwald) választja meg
tagjai közül 5 éves időtartamra.
A miniszterek alkotják a Miniszterek Tanácsát (Coonseil
ny Shirveishee), amely korlátozott mértékű törvényhozó szereppel is rendelkezik.
Törvényhozó hatalom
Ellentétben a végrehajtó hatalommal, a törvényhozás korábban
sem tartozott a brit korona kizárólagos jogkörébe.
A Man-sziget parlamentje, a Tynwald (Tinvaal). 979-ben
alapították, azóta folyamatosan működik. Jelenleg két kamarája van a House of
Keys (Kiare as Feed), vagyis alsóház és a Törvényhozó Tanács (Legislative
Council), vagyis felsőház.
A Brit Parlament által hozott törvények általában nem
vonatkoznak a koronafüggőségekre, kivéve, ha ezt külön tartalmazzák – ez
azonban csak ritkán fordul elő (ilyenkor előzetes megállapodás szükséges a
helyi közigazgatással).
A két kamara
októbertől júliusig legtöbbször külön ülésezik. Július 5-én (St.
John’s) együttes ülést tartanak, amikor a kormányzó elnökletével
szabadtéri gyűlésen hirdetnek ki egyes törvényeket és fogadnak el bizonyos
kérelmeket.
A parlament tagjainak nagy többsége független képviselő –
sokan ezzel magyarázzák a politikai stabilitást a szigeten.
Történelem
A szigetet előbb a dublini viking
királyok, majd az Orkney-szigeteken székelő viking királyok hűbéresei
irányították. 1079-től Godred Crovan a Man-sziget és a Hebridák királyaként a
„Man és a Szigetek királyának” kiáltotta ki magát. Utódai névlegesen ugyan
elismerték a norvég királyok fennhatóságát, de továbbra is királyokként tudtak
uralkodni. 1164-ben a királyság kettévált, a sziget uralkodói ettől kezdve csak
a Man-szigeteket kormányozták.[11]
A sziget későbbi történelme során
számtalan kézen ment keresztül. 1266-ban a norvég király eladta Skóciának, és a
sziget 1399-ig skót irányítás alatt maradt.[12]
A XIV. században az angolok kezébe került a terület. 1405-ben IV. Henrik Sir
John Stanleynek adományozta a szigetet. Végül 1504-ben megszüntették a már
hosszú ideje csak névleges Man-sziget királya címet, ennek ellenére a területet
továbbra is Sir John Stanley utódai birtokolták. A szigetet 1765-ben a brit
parlament megvásárolta akkori tulajdonosától azzal a céllal, hogy felszámolja a
virágzó csempészközpontot.[13]
Az angol irányítás szigorú szabályrendszerének eredményeként a korábban
legálisan, vagy illegálisan itt tevékenykedő vállalkozó réteg eltűnt.
Törvényhozás
A 24 főből álló alsóház tagjai 5 évente választják,
közvetlen módon, s ezek után ők a felsőház 11 tagja közül 8-at választanak. A
Törvényhozó Tanács további 3 tagja ex-officio,
azaz más címek birtoklása folytán tagja a felsőháznak. (A Tynwald elnöke, az
uralkodó által kinevezett főügyész és a püspök.)
A felsőház általános feladata az alsóház által megalkotott
törvények felülvizsgálata.
A törvények kihirdetését jog szerint a királynő végzi, gyakorlatilag
a kormányzó.
A két kamara közösen ülésik:
-
a törvények hivatalos aláírásakor,
-
a kormányzói jóváhagyás fogadásakor,
-
a minisztereknek feltett kérdések alkalmával,
-
a kérelmek fogadásakor.
Végrehajtás
A sziget állampolgárai nem vehetnek részt a nagy-britanniai
választásokon, képviselettel sem rendelkeznek a westminsteri törvényhozásban.
A kormány a sziget fővárosában, Douglas-ben (Doolish)
ülésezik. Itt található a törvényhozás épülete is.
A kormány 9 minisztériumból, 10 törvény által létrehozott
tanácsból és 3 osztályból áll, mely utóbbiak a minisztériumok közvetlen
irányítása alatt vannak.
A miniszterek alkotják a Miniszterek Tanácsát (Coonseil
ny Shirveishee), amely korlátozott mértékű törvényhozó szereppel is
rendelkezik, emellett tanácsadó feladatokat lát el a kormányzó mellett, továbbá
képviseli a régiót bizonyos külügyi helyzetekben. Politikai célokat és
iránymutatásokat határoz meg.
Közlekedés
•
A Man-szigeten hat különálló vasútvonal van, melyet hat
különböző társaság üzemeltet.
•
Teljes hossz: 68,5 km, melyből 43,5 km van
villamosítva, a többi gőzmozdonnyal működtetett.
•
Itt található a Brit szigetek legnagyobb keskeny
nyomtávú vasúthálózata.
•
Közutak hossza: 800 km
•
A Man szigeten nincs előírt maximális megengedett
sebesség a közutakon. Így mondhatni a gyorshajtás ismeretlen fogalom.
•
Angliában a közutak autóverseny céljára történő
lezárása törvényi akadályokba ütközött, de Man szigeten – egy korábbi törvény
értelmében lehetséges volt, így az angol raliversenyzés gyorsasági szakaszait
hagyományosan itt rendezték.
•
Minden évben itt rendezik meg a Man-szigeteki TT-t (Isle
of Man Tourist Trophy) - a legnagyobb hagyománnyal bíró motorverseny,
melyet már 1907 óta megrendeznek.
IV. A kelta identitás megőrzése
A nemzeti hovatartozás egyik nagyon fontos megjelenítője a nyelv, melynek használata – hasonlóan a többi brit koronafüggőségekhez tartozó területekhez – a történelem során visszaszorult. Olyannyira, hogy sokak szerint 1974. december 27. a manx nyelv halálának napja, mivel ezen a napon hunyt el Ned Madrell, az utolsó ember, akinek a manx volt az anyanyelve. Nyilvánvalóvá vált, hogy amennyiben nem történik gyökeres változás, ezek a kisebbségi nyelvek el fognak enyészni. Ennek megakadályozására az egész birodalom területén nagy hangsúlyt kezdtek fektetni megőrzésükre, életben tartásukra, ezért rehabilitációs programokat indítottak.
Identitás
A mai gael közösségekben és különösen az elszigetelt, különálló
kultúrákban nagyon fontos a helyi identitás-felfogás. Összetartozás- és
biztonságérzetet adnak számukra az ősi nagyjaikról szóló történetek, legendák.
Identitástudat a gael nyelvi közösségekben
Erős
|
Közepes
|
Egyáltalán nem
|
|
Gael
|
60%
|
12%
|
28%
|
Felföldi
|
35%
|
19%
|
46%
|
„Szigeti”
|
60%
|
5%
|
35%
|
Helyi
|
68%
|
4%
|
28%
|
Skót
|
81%
|
5%
|
14%
|
Brit
|
8%
|
33%
|
58%
|
Európai
|
9%
|
19%
|
72%
|
Egyéb
|
2%
|
0%
|
98%
|
Forrás: Apáti Zsófia – Győri Szabó Róbert: A kisebbségi nyelvek
helyzete és oktatási rendszere
Nagy-Britanniában 118. o.
A manx nyelv
A manx nyelv (más néven manx gael nyelv) a Man-sziget ősi
nyelve, amely közeli rokonságban áll az ír és a skót gael nyelvvel. Ezen három
mellett a walesi, cornwalli és breton nyelvek alkotják a szigeti kelta
nyelvcsaládot, mely kb. az V. században alakulhatott ki.
A kelta nyelv az indoeurópai nyelvcsalád nyugati ágához
tartozik, s valószínűleg az ókori kelták őshazájából, Közép-Európából kiindulva
jutott el Nyugat-Európába. A római hódítás hatására azonban a nyelv, s vele
együtt a kultúra is egyre inkább ellatinosodott, a kelta nyelv és hagyomány
pedig visszaszorult a Brit-szigetekre.
Az őshonos nyelvet azonban a XIX. századra a Man-szigeten is
kiszorította az angol, és a XX. század közepén már csupán a lakosság 1,1%-a
beszélte azt. Hasonló, bár nem ilyen mérvű csökkenés figyelhető meg
Nagy-Britannia egyéb nemzetiségi nyelvei körében is.
Az európai Kajmán-sziget
A Man-sziget azon ritka területek egyike, amely az EU és ÁFA
körébe esik, ezért ideális hely azon cégek számára, amelyek az EU-n belül kívánnak
kereskedni. Egy nemzetközi cég működhet adómentesen és
mégis regisztrálva lehet ÁFÁ-ra az európai kereskedéshez, ezáltal
kihasználhatja az EU-n belüli kereskedés során az adóegyezményekből származó
előnyöket. Az offshore cégek csak a Man Szigetről származó jövedelmük
után fizetnek adót. Korlátozott kettős adózást elkerülő egyezmény csak az
Egyesült Királysággal van érvényben. A minimális alaptőke 28 font és az évente a
kormánynak fizetendő díj 705 angol font az ÁFA-mentes, 345 az ÁFA körbe tartozó
cégeknek. A cégbejegyzést egy hét alatt elvégzik.
Programok
A Man-szigeten 1899-ben megalakult az Yn Cheshaght Ghailckagh
(Manx Nyelvi Társaság vagy más néven Manx
Gael Nyelvi Társaság), amely a nyelv megújhodását tűzte ki célul és ennek
megvalósításához külföldről is sok segítség érkezett. Rehabilitációs
programokat indítottak, melynek keretében ma is sokan tanulják a manxet, mint
második nyelvet. A Társaság egy prominens alakjának kezdeményezésére jött létre
a Oieghyn Gaelgagh (Manx Felszólalási
Éjszakák), amelynek keretében manx nyelven lehetett beszélni és tanulni
pub-okban. (Ez a lehetőség a mai napig létezik.) Az 1940-es évek végétől manx
anyanyelvűek segítségével szalagra rögzítették és helyezték levéltárba a
legfontosabb folklór kincseket, ezáltal is támogatva a későbbi nyelvtanulást
ösztönző programokat. 1979-ben a szigeti kormány segítségével megjelent az
angol-manxi szótár[14]
Mára már egyre több gyermek nő föl
kétnyelvű környezetben, akiknek szülei már beszélik a nyelvet, s így otthon már
a manx a beszélgetés nyelve.
1992 szeptemberétől megkezdődött a manx, mint választható
nyelv tanítása az általános- és középiskolákban, s egyre több lehetőség nyílik
arra, hogy a felsőoktatás keretein belül is lehessen tanulni a nyelvet.[15]
Az emberi törekvések eredményeként a 2001-ben lezajlott népszámlálás kimutatta,
hogy a 76 315 főt számláló lakosság 2,2%-a beszéli folyékonyan a manx
nyelvet[16]
és a hagyományos manx nevek is újra kezdenek népszerűvé válni. Ilyen pl. a női Moirrey,
Voirrey (a Mary/Mária manx megfelelői), Breeshey, Breesha
(Bridget/Brigitta), Aalish/Ealish (Alice/Alíz) vagy a férfi Illiam
(William/Vilmos), Orry (régi Man szigeti király), Juan
(Jack/Jakab), Ean (John/János), Pherick (Patrick/Patrik).
Mára már kiszélesedett a manx nyelvű kulturális tér: dráma-
és irodalmi körök alakultak meg, sőt 1984-ben elkészült az első manx nyelvű
film is, a 22 perces Ny Kiree fo
Niaghtey (Bárány a hó alatt) című, XVIII. századi
manx népzenével aláfestett alkotás. Növekszik az érdeklődés a hagyományos manx
dalok és zene valamint a tánc iránt. Az újságokban is találhatók manx nyelvű
cikkek, és a Manx Radio is sugároz kétnyelvű programokat.
Azok az elszántak, akik célul tűzték ki a nem könnyű manx
nyelv elsajátítását, mára már az internet segítségét is élvezhetik:
hanganyagok, videók széles skálája ad lehetőséget a fejlődésre.
A Man-szigeti kormány 2003-2006-os időszakra meghirdetett
„Pozitív nemzeti identitás”-tervének fő célkitűzése a manx nyelv minél
szélesebb körben való terjesztése volt. Ennek érdekében minden évben
megállapított támogatási keret kerül beépítésre a sziget költségvetésébe,
illetve egy külön minisztérium foglalkozik annak szétosztásával.
A Közösségi, Kulturális és Szabadidő Minisztérium felelős a
manx kultúra megőrzéséért és fejlesztéséért. Támogatja és elősegíti a
szabadidős, művészeti és sporttevékenységeket, valamint segédkezet nyújt a Manx
Nemzeti Örökség, a Manx Örökségi Alapítvány és a Kelta Műsorszolgáltatás
számára (ide tartozik többek között a manx rádió is).[17]
Az Oktatási
Minisztérium költségvetésének keretében támogatja a manx nyelv iskolákban történő oktatását,
a Manx Örökség Alapítványon belül pedig manx kultúrát
támogató projekteket finanszíroz, akárcsak a Manx Művészeti Tanács. (Ilyen pl. a
Manx Múzeum Douglasban, kastélyok fenntartása Castetownban és Peelben, valamint
egy vadonatúj örökségi központ Peelben, illetve manx nyelvű könyvek kiadása.)[18]
A nyelv pozícióinak megerősítése, az önálló törvényhozás,
kormány és jogi rendszer, valamint, hogy a sziget kulturális értelemben is
elkülönül Nagy-Britanniától egyre közelebb hozza a jelenleg még radikálisnak
tartott cél megvalósítását – a független Man-sziget megvalósulását.[19]
Állatállomány
A sziget északi és déli part menti síkságain folyó
földművelés (árpa, búza, zab, burgonya, zöldségfélék) viszonylag gyenge termése
a lakosság szükségleteit sem fedezi. Ezzel szemben az állattartás meglehetősen
hatékony eredményességgel működik.
Az állatállomány a lakosság számához viszonyítva
(84 497 fő):
–
40 000 szarvasmarha,
–
150 000 juh,
–
90 000 baromfi.
Manx Loaghtan fajta juh
Ennélfogva az élőállatokból, húsból és az emellett jelentős
halzsákmányból (8 000 t) származó exportbevétel gazdagítja a sziget
költségvetését.
A régen jelentős bányaipar mára háttérbe szorult, már csak
az agrártermékek feldolgozására szorítkozik.
A sziget fekvése és szépsége, a friss levegő és az ősi kelta
emlékek azonban pótolják az iparból származó bevétel-kiesést.
Brit-Ír Tanács
A brit koronafüggőségek kapcsolattartásában fontos szerepet
játszó Brit-Ír Tanács az 1998-as belfasti megállapodás által létrehozott
szervezet. Feladata, hogy koordinálja és előmozdítsa a Brit-szigetek régiói
közötti szorosabb együttműködést. Helyet kapnak benne a brit, az ír, az északír
képviselők, valamint a Man-sziget és a Csatorna-szigetek (Jersey és Guernsey),
továbbá skót és walesi képviselők, akik évente kétszer tartanak konzultációt -
csúcstalálkozó formájában. A testület legfontosabb feladata, hogy a közlekedés,
a mezőgazdaság, a gazdaság, a környezetvédelem, a kultúra, az oktatás és az
egészségügy területén információcserét hajtson végre, tegye lehetővé a fenti
területeken az aktív konzultációt. Emellett állandó jellegű miniszteri
együttműködés van a Brit-koronafüggőségek területei között.
V. A szigettel kapcsolatos érdekességek
A Man-szigeti macska
Más néven Manx
macska a házimacska egyik fajtája, melynek gerince természetes mutáció
következtében megrövidült, emiatt a farka csonka, egyes példányoknál akár
hiányozhat is.
A manx szindróma
egy köznyelvi
kifejezés arra az állapotra vonatkozóan, amely akkor következik be, amikor a
farok elvesztését okozó mutáns gén hatására a gerinc túlságosan megrövidül.
A Man-szigeti óriás
Arthur Caley 1829-ben Sulby-ben született, aki a kor
„legnagyobb” emberének számított 242
cm magasságával és 178 kg súlyával. Londonba,
majd Párizsba ment, ahol különböző kiállításokon mutatták be őt, majd hirtelen
a halálhíre érkezett meg szüleihez, a 2000 ₤-os biztosítási összeggel együtt.
Nem sokkal később egy hozzá feltűnően hasonlító férfi jelent meg New York
utcáin az általa vezetett szórakoztató kiállítással és cirkusszal.[20]
A sziget költője
Thomas Edward Brown (T. E. Brown 1830. május 5. Douglas –
1897. október 29. Bristol) költő, tudós, teológus. Költészete a szigeten élő
egyszerű emberek életével foglalkozik, egyfajta tükröt tartva a manx identitás
elé. Megmutatta ezzel, kultúrájukat, nyelvhasználatukat, humorérzéküket,
reményeiket és félelmeiket. Verseinek érdekessége, hogy java részüket
Man-szigeti dialektusban írta.
Man-szigettel kapcsolatos filmek
Alfred Hitchcock
1929-ben filmek készített A
Man-sziget ember címmel. Ebben a mesteri melodrámában az a gyakori
élethelyzet fordul elő, hogy két férfi ugyanazt a nőt szereti. Jelen esetben
egy halász és egy ügyvédjelölt imádják gyerekkoruk óta ugyanazt a "kis szőkét".
1929-ben a sziget idegenforgalmi
bizottságának elnöke azzal az ötlettel áll elő, hogy rendezzenek egy
kincskeresős játékot a sziget turizmusának fellendítésére.
Ennek érdekében nyomravezető jeleket
helyeztek el a sziget különböző pontjain, amelyeket a résztvevőknek kellett
megtalálniuk és megfejteniük.
Hogy az egyes kulcsokat megfelelő
köntösben tálalják, felkérték Agatha Christie-t, hogy írjon egy
kincskeresős krimitörténetet.
Az írónő 1930 áprilisában elutazott a
szigetre, és 65 fontos szerzői díj ellenében megírta A Man szigeti kincs-et.
A sziget híres lakói
-
Nigel Mansell, volt Forma 1 és Indycar
versenyző Floridából való hazaköltözése után választotta lakhelyéül.
-
Sir Norman Wisdom, komikus és színész.
-
John Rhys-Davies, a Gyűrűk Ura Gimlije.
-
Andy Kershaw, BBc Radio műsorvezetője.
-
Rick Wakeman a Yes billentyűse.
-
Mark Cavendish profi kerékpáros.
-
Gerald Gardner a Wicca vallás alapítója
itt vezette élete végéig boszorkánymúzeumát.
-
Alan Warner multi-milliomos novellista és
forgatókönyvíró. Egy világítótoronyban él a sziget északi részén.
[1] http://www.gov.im/lib/docs/treasury/economic/digest2012final.pdf
letöltve: 2012.10.02.
[2] Davies,
Norman: The Isles – History Papermac, 2000 155.o.
[3] Uo.
214. o.
[4]
MCKercher, W.R. “The Isle of
Man: Jurisdictional Catapult for Development” in G. Baldarchino and D.
Milne (ed.), Lessons From the Political Economy of Small Islands, New
York, St. Martin's Press, 2000. 93.o.
[5]
Man-sziget parlamentje
[6]
http://www.legislation.gov.uk/ukpga/1979/58/pdfs/ukpga_19790058_en.pdf
[7]
Zádori Iván: A Csatorna-szigetek fenntarthatósági kihívásai és gazdaság-politikai
válaszkísérletei: PTE Doktori Értekezés, 2009. http://www.rphd.ktk.pte.hu/files/tiny_mce/File/Vedes/Zadori_Ivan_phd_disszertacio.pdf
131.o
[8] Uo.
130.
[9] Uo.
131-132.o
[10]
Lőrincz András: Kisebbségi alternatívák Nyugat-Európa kelta régióiban a XXI.
század hajnalán 18-20. o.
[11]
Zádori Iván: A Csatorna-szigetek
fenntarthatósági kihívásai és gazdaság-politikai válaszkísérletei: PTE Doktori
Értekezés, 2009. http://www.rphd.ktk.pte.hu/files/tiny_mce/File/Vedes/Zadori_Ivan_phd_disszertacio.pdf 129.o
[12]
Davies, Norman: The Isles –
History Papermac, 2000 586.o.
[13]
MCKercher, W.R. “The Isle of
Man: Jurisdictional Catapult for Development” in
G. Baldarchino and D. Milne (ed.), Lessons From the
Political Economy of Small Islands, New York, St. Martin's Press, 2000
93.o.
[14]
Orree Crennell: Manx kultúra a késő huszadik században: áttekintés
http://www.gaelg.iofm.net/CARN/CN4/carn100.html
[15] A
Man-sziget kormányának hivatalos oldala http://www.gov.im/education/support/external/external_manx.xml
[16]
Gordon P. Hemsley – Dr. Emily Manetta: The Manx Language Dead or Alive?
http://udel.
academia.edu/GPHemsley/Papers/367920/The_Manx_Language_Dead _or_Alive
[17] A
Man-sziget kormányának oldala http://www.gov.im/dccl/about_us.xml
[18]
Orree Crennell: Manx im.
[19] Ld.
Lőrincz András im. 22. o.
[20]
BBC oldal http://news.bbc.co.uk/local/isleofman/hi/people_and_places/history/newsid_8406000/8406711.stm
VI. Felhasznált irodalom
Davies, Norman: The Isles - History
Papermac, 2000
Kinvig, R. H.: The Isle of Man. A social, cultural, and political history
Liverpool University Press, 1975
MCKercher, W.R. “The Isle of Man: Jurisdictional Catapult for Development”
in G. Baldarchino and D. Milne (ed.), Lessons From the Political Economy of Small Islands, New York, St. Martin's Press, 2000.
Probáld Ferenc (szerk.): Európa regionális földrajza
ELTE Eötvös Kiadó, Bp. 2007.
A Man-sziget kormányának hivatalos oldala
A Man-sziget parlamentjének hivatalos oldala
http://www.tynwald.org.im/about/tynday/Pages/default.aspx
Apáti Zsófia – Győri Szabó Róbert: A kisebbségi nyelvek helyzete és oktatási rendszere
Nagy-Britanniában http://www.prominoritate.hu/download/2002osz/Osz-Apati.pdf
BBC weboldala
http://news.bbc.co.uk/local/isleofman/hi/people_and_places/history/newsid_8406000/8406711.stm
Gordon P. Hemsley – Dr. Emily Manetta: The Manx Language Dead or Alive?
http://udel.academia.edu/GPHemsley/Papers/367920/The_Manx_Language_Dead _or_Alive
Isle of Man Act 1979: http://www.legislation.gov.uk/ukpga/1979/58/pdfs/ukpga_19790058_en.pdf
Lőrincz András: Kisebbségi alternatívák Nyugat-Európa kelta régióiban a XXI. század
hajnalán
Orree Crennell: Manx kultúra a késő huszadik században: áttekintés
http://www.gaelg.iofm.net/CARN/CN4/carn100.html
Zádori Iván: A Csatorna-szigetek fenntarthatósági kihívásai és gazdaság-politikai válaszkísérletei: PTE Doktori Értekezés, 2009.
http://www.rphd.ktk.pte.hu/files/tiny_mce/File/Vedes/Zadori_Ivan_phd_disszertacio.pdf
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése