2012. június 17., vasárnap

Schleswig: múlt és jelen (vázlat)

[A Falchbarth-műhely 2011-től autonómia-kutatásokat folytat. Az alábbi tanulmányt e sorozat részeként közöljük. A schleswigi autonómia elemzését készítette: Hajdu József.]

Földrajzi elhelyezkedés 

Dánia területének legnagyobb összefüggő és egyben kontinentális része a dánul Jylland-nak (Jütland) elnevezett terület, mely Németországgal (NSzK) határos.

Dánia területe évezredek óta lakott hely, a dánok kora középkori hódítása (azaz erre a területre történő megérkezése) előtt a jütök népesítették be a területet, innen ered a kontinenshez csatlakozó félsziget elnevezése. Vikingek, frízek, jütök, és végül németek lakták be a középkorban Jylland, illetve az ahhoz – később a Dán Királyság által csatolt – észak-német hercegségeket (Schleswig, Holstein).

Dél-Jütland (Sønder-jylland), azaz a dánok által Jyllandnak nevezett félsziget déli része azonos Észak-Schleswig-gel. Előbbi a dán megnevezés, utóbbi a német.

Történelem I.: A hercegségek 

1386-ban VI. Gerhard holsteini gróf egyesítette birtokait a schleswigi hercegséggel.

VI. Gerhard fia, VIII. Adolf 30 éves háborút vívott a három északi országban uralkodó Margit ellen. A háború eredményeként Schleswig önálló maradt.

VIII. Adolf 1459-es halála után I. Keresztély dán király 1460-ban megvásárolja Schleswiget (innentől számítjuk a dán-német hercegségek perszonáluniót, mindkét német hercegség, azaz Schleswig és Holstein is autonóm terület a dán királyok alatt)

1474-ben III. Frigyes német-római császár megerősíti I. Keresztély hűbéri jogát Schleswig felett (Holstein német hűbérbirtok).

A XVI. Században elterjed Schleswigben a reformáció, ennek következményeként ma Dánia 81%-a lutheránus (2010-es adat).

Történelem II.: a perszonálunió Dániával

A XVI. században a dánok és főleg a németek közötti több osztozkodási egyezséget követően kialakult a Schleswig-Holstein kvázi-állam.

Az osztozkodás vége egy olyan megállapodás lett, miszerint vagy Dánia, vagy a gottorpi herceg uralkodik a kvázi-állam felett, de főszabályként Schleswig dán, Holstein pedig német hűbérbirtok

A korábbi megállapodás szerinti rotáció 1773-ban megszűnik, kialakul a dán szupremácia (fennhatóság) Schleswig felett.

1806-ban a Német-Római Birodalom felbomlott, ezt kihasználva Dánia megszerzi Holsteint is, azaz kiterjeszti rá fennhatóságát.

Történelem III.: a XIX. század első fele 

Az 1815-ös Bécsi Kongresszus döntéseinek eredményeként Holstein a Deutscher Bund (azaz a Német Szövetség, fennállt: 1866-ig) tagja lett.

Dán irány a napóleoni háborúk után: a nagy veszteségek erős nemzeti jelleget kívántak a belpolitikában, ez Schleswig beolvasztásának az igényéhez vezetett (a dánok korábban német-barát politikát folytattak).

Ezzel párhuzamosan Holstein új alkotmányt kért Dániától Schleswig-Holsteinnek, de a dánok ezt elutasították, majd a Deutscher Bund is elutasító álláspontot alakított ki.

VIII. Keresztély dán király 1842. július 8-án a következőképpen nyilatkozott: Schleswigre kizárólag Dániának van joga, Schleswig felett dán törvények uralkodnak, ezért nem adnak autonómiát biztosító alkotmányt.

1848. március 18-án a német felkelések hírére tüntetés alakul ki. A tüntetések során alkotmányt követelnek Schleswig-Holsteinnek, továbbá, hogy Schleswig-t vegyék fel a Deutscher Bundba. VII. Frigyes dán király elutasította a követeléseket.

Történelem IV.: a XIX. század második fele

1848-ban háború tört ki, melybe Poroszország és Ausztria is bekapcsolódott (ezt nevezik első schleswig-holsteini háborúnak).

A háború során Ausztria elfoglalta Holsteint.

A háború lezárása a „Londoni jegyzőkönyv” 1852-ben. A Londoni jegyzőkönyvben a nagyhatalmak kimondták, miszerint a dán függetlenség az európai biztonság része, így Dánia visszakapja a háború során a poroszok, illetve az osztrákok által elfoglalt területeket.

1853-ban Dánia alkotmányt adott Schleswig-Holsteinnek: mindegyik hercegség külön minisztériumot, illetve külön rendi gyűlést kapott.

Az alkotmány alapján Schleswig Dánia beolvasztott része maradt, míg Holstein autonómia kapott Dániában. A német hercegségek elutasították az alkotmányt, az osztrák és a porosz uralkodók tiltakozásukat fejezték ki ellene.

Történelem V: a második háború

  • IX. Keresztély új alkotmányt ad 1863-ban, 1864. januárjában osztrák és porosz tiltakozás, végül felmondják a londoni jegyzőkönyvet > második schleswig-holsteini háború 
  • 1865 gasteini konvenció: Holsteinben osztrák, Schleswigben porosz igazgatás 
  • a hercegségek tiltakoznak és rendi gyűlést követelnek, Ausztria féltékeny lesz a poroszokra és a kérdést a Bundra bízza 
  • erre válaszul a poroszok megszállják Holsteint is: osztrák-porosz háború 
  • 1866 prágai béke: Ausztria lemond Schleswigről a poroszok javára azzal, hogy Észak-Schleswig népszavazással döntsön a Dániához való csatlakozásról 

Történelem VI.: a XX. század első fele

Az I. világháború végén Schleswig-Holsteint a vesztes Németország kapja

DE: Észak-Schleswig népszavazást tarthat. Ez összesen két népszavazást jelent Észak-Schleswig két zónájában:

Az első népszavazást 1920. február 10-én tartják Észak-Schleswig északi zónájában. Az eredmény szerint az északi zóna lakóinak 75%-a a Dániához csatlakozás mellett dönt. A Dániához kerülő lakosságból kb. húszezer német, ez Észak-Schleswig északi zónáját tekintve kb. 6-8%-a a lakosságnak.

A második népszavazást 1920. március 14én tartják Észak-Schleswig déli zónájában. Az eredmény szerint a déli zóna lakóinak 80%-a a Németországhoz csatlakozás mellett dönt.

Történelem VII.: a XX. század második fele

1955-ben megszületik az ún. párhuzamos nyilatkozat az NSZK és Dánia részéről. Ez a két párhuzamos nyilatkozat: 
a Bonni Nyilatkozat: legfontosabb eleme a dán kisebbség kivétele az 5%-os parlamenti bejutási küszöb alól (1958-ban jut be újra dán képviselő a tartományi parlamentbe), valamint

a Koppenhágai Nyilatkozat: legfontosabb eleme a németek középiskola-alapítási jogának visszaállítása.

Konzultatív testületet állítanak fel mindkét oldalon, amely feltérképezi és megpróbálja megoldani az együttélési problémákat.

A németek dániai autonómiája 

Személyi elvű autonómia, a területi autonómiának a kevert lakosság okán eleve nincs racionalitása.

A német kisebbség Dániában jelenleg kb. 10-20e fő, ez az összlakosság kb. 0,2-0,4%-a
(1997-es adat).

Dániában a hivatalos nyelv a dán, a németek autonómiája inkább kulturális jellegű, nyelvi előnyben részesítés (hivatalokban használt nyelv stb.) nincs.

A dániai németek autonóm (önkormányzati) szervei:

Észak-schleswigi Németek Szövetsége

Észak-schleswigi Német Iskola- és Nyelvegylet

Az autonóm szervek hatáskörébe az oktatás, a magániskolák működtetése, továbbá a kulturális szervezetek tartoznak.

Dánok NSZK-beli autonómiája (Schleswig)

Itt is személyi elvű autonómia van.

A dán kisebbség kb. 50-60e fő, a hivatalos nyelv a német.

A kisebbségi jogok alapján 1 garantált parlamenti helye van a dánoknak és nem vonatkozik rájuk az 5%-os tartományi parlamenti küszöb. Ez azt jelenti, hogy 1 dán nemzetiségi képviselőt mindenképpen delegálhatnak a tartományi parlamentbe, de választási eredmény alapján ennél több is bekerülhet.

A dánok autonóm hatáskörei:

  • Óvodák, iskolák 
  • Felnőttképzés 
  • Kulturális szervezetek 
  • Együttélési elvek 
Jelenleg két integrációs elv van „forgalomban”: az asszimiláció vagy a multikulturalizmus. Általában mindkét integrációs elvet – különböző indokok alapján – ugyanolyan problémásnak, károsnak tartják.

Ezen a területen jelenleg a multikulturalizmus a domináns elv, a nemzetközi szervezeti tagságok (pl. Európai Unió) is ezt várják el.

A „névvita”: a XIX. század egyik fő konfliktusa Schleswig-Holstein megnevezése volt az együttélés dimenziójában (Schleswig vagy Slesvig vagy Sønderjylland), gyakorlatilag ez is az egyik fő mozgatórúgó volt a XIX. századi háborúk kirobbantásában.

Források

Autonómia füzetek 11. (RMDSz)
W. Carr: Schleswig-Holstein 1815-1848 A Study in National Conflict, University of Manchester 1963
www.wikipedia.org
Gaetano Pentassuglia: Minorities in International Law - An Introductory Study, Council of Europe 2002
Eric Kurlander: Multicultural and Assimilationist Models of Ethnopolitical Integration in the Context of the German Nordmark, The Global Review of Ethnopolitics Vol. 1, no. 3, March 2002, 39-52

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése